A templom története
A templom a XVIII. században még a falun kívül állott, ugyanott építették újjá 1753 körül. 1766-ban még nem volt tornya, énekes karzata fából készült. A sors igen mostohán bánt a templommal. 1834-ben leégett a faluval együtt, de csak a következő évben javították ki valamelyest, ebben az időben építettek hozzá tornyot is. A templom, mely fazsindelyesre volt építve, 1862. szeptember 30-án ismét leégett. 1866. július végére a Vallási Alapból állították helyre. Mivel a harangok a tűzben tönkre mentek, 1863-ban újakat önttettek helyettük Sopronban Seltenhofer Frigyessel. A toronyba 1875-ben villám csapott. A templom külsejét, tetőzetét, tornyát - a palafedelet kivéve- 1885-ben javították ki. 1891-ben a torony olyan korhadt volt, hogy attól féltek, bármikor ledőlhet. 1893. tavaszán a tornyot végre hivatalosan közveszélyesnek nyilvánították, ezért lebontották és ideiglenesen deszkával fedték be. A megye által megbízott építőmérnök olyan szakvéleményt állított ki, miszerint a kis, nedves helyen lévő templomra nem érdemes új tornyot emelni, hanem inkább egy új templom építéséhez kellene lassanként előkészületeket tenni. 1895. április 5-én elkészült a 8 változatú új orgona Országh Sándor budapesti orgonakészítő cége által. 1902-ben az akkori plébános, Lukáts József megtette a kellő lépéseket gróf Széchenyi Miklós püspök úr felé az új templom építése ügyében. 1904-ben Berzeviczy vallásminiszter elvben meg is engedte az építést, csak új telek szerzésére utasította a hitközséget. Az új helyet ki is jelölték a falu déli részén, a Mária szobor háta mögött, de a szakértő a magas talajvízállás miatt ezt nem fogadta el. Ezután majdnem két évig a minisztérium semmit nem tett ez ügyben. Végül a püspök úr személyes utána járásának köszönhetően 1906. február 12-én a miniszter kiküldte hozzánk Herczeg Zsigmond építészt, aki alapos vizsgálatok után a régi helyére tervezte meg az új templomot. A vallásminisztérium 1906. december 11-én kelt rendeletével az új templom építését elrendelte, 1907. január 6-án a Herczeg Zsigmond miniszteri építész által készített tervet és költségvetést a király jóváhagyta. 1907. augusztus 20-án, községünk védőszentjének ünnepén volt az utolsó szentmise a régi templomban, melyet Lukáts József tartott egy fiatal, Veszprém egyházmegyei pappal, Kiss Györggyel. A mise és a rövid búcsúzóbeszéd után az ereklyéket átvitték az iskolába, ahol a templomépítés ideje alatt az istentiszteleteket tartották.
Augusztus 21-én reggel a vállalkozó megkezdte a templom lebontását, ami körülbelül 2 hétig tartott. A rendkívül mély alapok kiásása után szeptember 7-én, szentmise után lerakták az alapkövet. A gyönyörű őszi idő rendkívül kedvezett az építésnek. Olyan melegek voltak szeptemberben és októberben, mint nyár derekán. Az építkezés ennél fogva igen gyorsan haladt, annál is inkább, mert a vállalkozó építőmester nagy erőkkel dolgoztatott. A legnagyobb szárazságban épültek fel a falak, és november 9-ére az egész templom tetőzet alá került. Az építést a következő tavaszig abba hagyták. 1907. december 9-én a megyés püspök az új templom belső berendezésével Kelemen Márton győri, jónevű egyházi szobrászt bízta meg, aki az összes szükséges tárgyakat szállítani fogja. A késő ősszel abbahagyott építkezést 1908. március 16-án ismét megkezdték. Azonban az időjárás sokáig nem volt kedvező, úgyhogy a munka igen lassan haladt előre. Különösen az ácsok késtek meg a munkával a heves tavaszi szelek miatt. Végre annyira haladt a munka, hogy a toronykeresztet püspöki engedéllyel április 24-én a pap ünnepélyesen megáldotta, és Pokker Gyula ácsmester a 38 méter magas toronyra feltűzte. A harangokat átalakították, és erős kovácsoltvas lábazatot készíttettek nekik. Az így átalakított harangokat május 20-án húzták fel a toronyba. A templom június 28-ára teljesen elkészült, így hozzáfoghattak a belső munkálatokhoz. Legelőször az orgonát kezdték összeállítani, amelyet 12 évvel ezelőtt Országh Sándor készített. A teljesen jó állapotban levő orgonát három új változattal kibővítették, újra festtették és aranyoztatták. Az orgona elkészülte után Kelemen Márton győri egyházi szobrász megkezdte az oltárok felállítását.
A templomot 1908. augusztus 20-án, Szent István napján szentelte fel gróf Széchenyi Miklós megyés püspök, aki magával hozva Szent Maximus és Szent Feliczitas mártírok ereklyéit, melyeket a felszentelés alkalmával a főoltár vörös márvány asztallapjában erre a célra kiképezett tartóban helyezett el. Az új templomot 1910. nyarán festette ki Töpfl Antal soproni díszletfestő. Az ügyes fiatal festő a püspök úr által jóváhagyott terv és költségvetés szerint, szigorú román stílusban végezte a festést, ami az 1972 évi belső tatarozásig díszítette a templomot. A község még 1915 szeptemberében megkapta az egyházhatóság felszólítását, hogy harangjairól pontos kimutatást készítsen. Ennek következtében a 388 kg súlyú nagyharangot jelölték ki átadásra. Az átvételre felhatalmazott katonai kiküldött 1916. szeptember 15-én jelent meg a plébánián, és a harang levétele még aznap meg is történt. 1917 szeptemberében pedig minden előzetes értesítés nélkül váratlanul leszerelték és elvitték a 185 kg súlyú középső harangot is.
A második világháború végén, 1945 nagypéntekén, a visszavonuló németek felrobbantották a vasbetonból készült Ikva-hidat. Ekkor a templom is nagyon megrongálódott. A déli oldalon a toronysisak bádogozásán hatalmas lyuk tátongott. A tető déli oldaláról minden cserép lehullott, de az északi oldalon sem maradt fent sok. Az esőcsatorna a déli oldalon egész hosszában leszakadt. A falon szilánk és golyóbecsapódások nyomai voltak láthatók, különösen a sekrestye és a szentély falán. A torony sisakjának gerendázatát a légnyomás megemelte. A régi szép színes ablaküvegek egy kivételével mind kitörtek. A szentélyben levő Jézus és Mária szobor, valamint Szent Antal szobra összetörtek. A légnyomás a nagyoltár felső építményét is megrázta, de ledönteni szerencsére nem tudta. Az orgona fémsípjai is tönkrementek. A javítómunkákkal sietni kellett, nehogy beázzon a templom. Május 20-ára, pünkösd ünnepére sikerült újra használhatóvá tenni a templomot.
A templom bemutatása
Főoltár
A főoltárt, mely a szentély hátsó részét foglalja el, 1908-ban készítette Kelemen Márton győri egyházi szobrász. Alépítménye egy betonba ágyazott vörös-márvány lapon és 4 márványoszlopon nyugvó vörös-márvány asztallap. Az asztallap közepében kiképezett üregben helyezték el a szent ereklyéket, az üreget fehér márványlapocskával zárták le. Felépítménye három részre tagolható, gótikus jellegű fafaragás. A legfelső szinten három fülkét képeztek ki a szobrok részére, a középső körülbelül 30 centiméterrel magasabban van a mellette levőknél. A fülkék belseje aranyozott, elől 2-2 tartóoszlop díszesen faragott oszlopfővel, háromkaréjos boltívvel összefogva. A középső fülke oszlopai erősebbek és gazdagabban díszítettek. A fülkék teteje gúla alakú, az éleken taréjos díszítéssel, a sarkokon és a csúcson nyíló virágot formáló faragással. A középső fülke tetején kis oszlopokkal megemelt újabb tetőt találunk, aranyozott kereszttel lezárva. Ez szinte kicsinyített mása az oldalsó fülkék tetejének. A középső fülkében a templom védőszentjének, Szent István királynak, a baloldali fülkében Árpádházi Szent Erzsébetnek, a jobboldali fülkében pedig Árpádházi Szent Margitnak fából faragott, festett szobra áll.
Az oltár középső szintjén, az ezüst színű feszülettől jobbra és balra két, egymással szimmetrikus, szintén fából faragott, aranyozott hátterű domborművet láthatunk. Három-három szárnyas angyalt ábrázolnak, akik az oltár közepe felé fordulva térdelnek habos, kék felhőkön. Az angyalok éppen egyvonalban vannak a monstrancia tartóval.
Az oltár alsó, harmadik szintjén, középen, a tabernákulum, az oltáriszentség őrzésére szolgáló díszes, zárható szekrényke kapott helyet. Kétszárnyú ajtaja szép ötvösmunka. Az ajtó domború mintáin látható a kenyeret és a bort jelképező búzakalász, és szőlőfürt szőlőlevelek között.
A tabernákulum jobb és bal oldalán aranyozott keretben található két faragott dombormű, mely Jézus gyermekkorából emel ki egy-egy jelentős pillanatot. A bal oldali az Egyiptomba való menekülést ábrázolja, melyet az Úr angyala sugallt Szent Józsefnek álmában. A jobb oldali dombormű a 12 éves Jézust ábrázolja a templomban.
Mellékoltár
A mellékoltár a templomhajó jobb oldala és a szentély találkozásánál kialakult sarokban foglal helyet. Szűz Mária tiszteletére készült 1908-ban, szintén Kelemen Márton munkája. A felépítmény stílusa a főoltáréval megegyezik. Két szintre tagolható, a felső szinten egy szoborfülkével. A fülke homlokzatának és tartóoszlopainak faragása teljesen megegyezik a nagyoltár középső fülkéjével. Az aranyozott hátterű fülkében a Sátántipró Asszony szobra áll. Lábaival a gonoszt és a bűnöket szimbolizáló kígyó fejét tapossa el. A tabernákulum ajtaja boltíves, fából készült, közepén aranyozott kehely és ostya, körülötte faragott szőlőfürtökkel. Az ajtó két oldalán itt is megjelennek a faragott tartóoszlopok. A tabernákulum jobb és bal oldalán aranyozott keretű kazettában, faragott szárnyas angyalkák kezükben liliomot tartanak. Felettük boltíves bemélyedésben liliomot formázó aranyozott faragás látható. A homloklap mögötti üregben kapott helyet a Szent Sír, ahol a halva fekvő Jézust láthatjuk lepedővel letakarva, mely sejteti Jézus aszkétikus, vékony alakját. Ellentét feszül a megkínzott test és a nyugalmat tükröző arc között. Az üreg hátoldalának kiképzése a sziklafal mintázatát próbálja ábrázolni. A sír elején, felül, félkör alakban hét angyal, rózsaszín-, kék-ezüst szárnyaikat kiterjesztve körülölelik a sírboltot.
Keresztelőkút
A keresztelőkutat az előbbiekkel egyidőben, velük megegyező stílusban készítette Kelemen Márton. A templomhajó jobb oldalán a mellékoltár és a hajó első pillére között található. Márvány alapon, zömök lábazaton nyugszik a kehely alakú kút. Felnyitható teteje alatt a kereszteléshez használt kellékek találhatók. Boltíves hátlapjának gazdag faragással körülvett dombormű betétje Jézus megkeresztelését ábrázolja. Jézus Keresztelő Szent János előtt térdel a Jordán folyó partján, miközben János a folyóból merített vízzel leönti fejét.
Szószék
A szószéket szintén 1908-ban készítette Kelemen Márton, mely a templomhajóban, a diadalív nyugati oldalán helyezkedik el.
A szentbeszéd megtartására szolgáló nyolcszög alapú emelvény márvány talapzatra állított faragott oszlopon nyugszik, mellvéddel, valamint díszes baldachinnal van ellátva. A mellvéd templomhajó felé néző három oldala Jézus, Szent Péter és Szent Pál domborműves faragásával van díszítve. A boltíves, háromkaréjos kazetták hátoldala aranyozott. A középsőben Jézust, mint magvetőt láthatjuk, aki a vállára vetett tarisznyából, a tanítások és az evangélium jelképeként, a magot hinti szét. Tőle balra levő kazettában Szent Péter apostol látható, bal kezében könyvet tart, jobbjában, a kéztartás magasságából ítélve valószínűleg pásztorbot lehetett régen. A jobboldali dombormű Szent Pált ábrázolja, aki kardot tart a kezében, szimbolizálva a harcot, amit a pogányok megtérítéséért folytatott. A szószék hátoldalán a tízparancsolat két részre osztott tábláját láthatjuk, feljebb haladva nyolcszög alakú baldachin, melynek mennyezetén a Szentlélek galamb formájában jelenik meg.
Szembeoltár
Az oltár a szentély és a templomhajó találkozásánál helyezkedik el. 1972-ben készült, Eősze Rafael fertőendrédi asztalosmester munkája. Az oltár négy tartóoszlopát próbálta úgy megfaragni, hogy stílusában igazodjon a Kelemen Márton által készített oltárok oszlopain megjelenő mintákhoz. 1987-ben az oltár elejére égetett agyagból készült betétek kerültek, melyeket Pápai Éva készített. Ezeken a művésznő olyan témákat próbált megjeleníteni, ami kapcsolódik a helyhez, ahová az alkotás kerül. Ezen az oltáron történik az áldozat liturgiája, a kenyér és a bor felajánlása, melyet a középső és a jobboldali betét szimbolizál. A középső betéten a csodálatos kenyérszaporítást láthatjuk. A jobboldali betéten keresztre felfutó szőlőfürtök, szőlőlevelek vannak. A szőlőből lesz a bor, ami a liturgia szerint Jézus vérének jelképe. A hitet jelképezi a baloldali betét motívuma, ami egy keresztre feltekeredő kígyót ábrázol.
Ambó
A szembeoltárral egyidőben, vele megegyező stílusban készült, szintén Eősze Rafael munkája. Az Ige liturgiájának helye a templomhajó és a szentély találkozásánál, a szembeoltár mellett van. Ennek elejébe is terrakotta betét készült, mely a Szentlélek eljövetelét ábrázolja.
Örökmécses
1908-ban került beszerzésre, mely a többi templomberendezéssel, felszereléssel együtt Kelemen Márton egyházi szobrász műhelyéből származik. Örök lámpának vagy örök fénynek is nevezik, amely éjjel-nappal annál az oltárnál ég, amelyben az oltáriszentséget őrzik. 1972-ig, a templombelső felújításáig a szentély boltozatának középpontjában volt felfüggesztve. Ezután helyezték át a főoltár bal oldalára, egyszerű, gömbvasból hajlított falikarra. 1987-ben lett felújítva, ekkor stílusának megfelelő fali felfüggesztő kar is készült hozzá. Anyaga bronz, gyönyörű ötvösmunka, növényi motívumokkal díszítve. Belsejét bordó színű üveg alkotja. Régen olaj világított benne, 1972 óta elektromos árammal működik
Szűzanya a magyar szentekkel - freskó
A szentély diadalívén található freskót 1973-ban, a templombelső felújításakor készítette Samodai József mosonszentmiklósi festőművész. A freskó az ország Szűzanyának történő felajánlását ábrázolja. Középen, felhőkön trónol glóriával feje körül a Szűzanya, ölében a kis Jézussal. Balról lépcsőn vonulnak hozzá a szerzetesek, egyházi méltóságok, jobbról pedig az ország előljárói, élükön István királlyal, aki behozta az országba a szerzeteseket és a papokat, hogy terjesszék a kereszténységet. A Szent István mellett álló egyik előljáró letérdelve a Szűzanya felé nyújtja a párnára helyezett magyar koronát, felajánlva ezzel az országot, és kérve, hogy pártfogolja és segítse immár keresztény népünket. A másik oldalról érkező szerzetesek magukkal hozzák az endrédi templom kicsinyített mását, hogy a Szűzanya templomunkat is vegye oltalmába. A freskón a színek kicsit tompák és visszafogottak, a zöld, sárga, rózsaszín, barna színek különböző árnyalatai dominálnak, közülük kitűnik Mária ruhájának élénk piros színe és kék palástja. A freskó hátterének világosságát a Mária feje körüli glóriából kiinduló. körkörös fénysugarak adják.
Keresztáldozat - freskó
A freskó a szentély baloldalán a sekrestye bejárata fölött található. 1973-ban készítette Samodai József. A templomkönyv szerint a Keresztáldozat címet kapta, valójában azonban Szent Margit látomását ábrázolja. A megdicsőült Jézus szárnyas angyalokkal körülvéve megjelent Szent Margitnak. A monda szerint azt kérte Jézus Margittól, hogy az embereket bíztassa a gyakori szentáldozásra. Jézus testtartása olyan, mintha a kereszten lenne, testén látszanak a keresztre feszítés nyomai, felhőkön lebeg Szent Margit előtt, dicsőséges fénnyel körülvéve. Az egyik angyal kezében tartja Jézus töviskoronáját, a másik pedig a szegeket, amelyekkel keresztre feszítették. Testalkata a megszokott ábrázolástól eltér, mivel nem egy elgyengült, vékony alakot láthatunk, hanem egy erős férfi alakját.
Utolsó vacsora – a szentmiseáldozat rendelése - freskó
A szentély jobb oldalán található, 1973-ban készítette Samodai József. A freskón Jézust és a 12 apostolt láthatjuk az utolsó vacsorán, mikor az eucharistia alapítása történt. Az apostolok mind Jézus felé fordulnak. A kép jobb felső sarkában a háttérben húzódik meg az áruló Júdás alakja. A kép háttere és az ott álló apostolok ábrázolása sokkal halványabb és tompább, mint a kép előterében levőké. Jézus központi helyen áll a freskón, mégsem hívja annyira magára a figyelmet, sőt szinte beleolvad a környezetbe a fehér színű ruha miatt. A kép előterében térdelő, élénk színű ruhát viselő alakok – bár a mondanivaló szempontjából szerepük jelentéktelenebb - sokkal inkább magukra vonják a tekintetünket. A freskó valódi középpontjában nem az emberi alakok, hanem az esemény mondanivalója, a szentmiseáldozat rendelése áll. Az éles fény a középen elhelyezett kis asztalra irányul, melyen egy tál és a borral teli kehely van. Ha az asztalka lábait képzeletben meghosszabbítjuk, látható, hogy metszéspontjukban a Jézus kezében magasra emelt, megáldott kenyér van.
Szent Cecília - freskó
Az egyházi zene pártfogójának freskója a kórus zárófalán található, 1973-ban készült, Samodai József munkája. A freskón Szent Cecíliát láthatjuk, szárnyas angyalok kórusával körülvéve. Az angyalok közül néhányan hangszeren játszanak, mások kottával a kezükben énekelnek. A hátteret orgonasípok alkotják. A színek szinte teljesen megegyeznek a szentély diadalívén levő freskó színeivel. Sajnos a freskó nagy részét ma már takarja az évekkel később készült orgona, bár tervezője igyekezett olyan formát kialakítani, hogy a freskóból a lehető legnagyobb rész látható maradjon.
A templom története és bemutatása Pogátsa Zsanett szakdolgozata alapján készült.